Nincs vita. Nem vitázunk. Beszélgetünk, de csak akkor, ha tudjuk, hogy együtt tudunk majd érteni a végén. Nincs minőségi diskurzus, nem ütköztetjük az érveinket. Vagy hőbölgünk, vagy trollkodunk, vagy elhatárolódunk, vagy elintézzük annyival a témát, hogy "Nagyon hülye vagy!", vagy azzal, hogy "Nem tudom, nem nézek tévét...", illetve, hogy "Én ilyen hülyeségekkel nem is foglalkozok..:". Ami baj. Ugyanis a vita az emberi kommunikáció egyik legminőségibb formája. Érveket ütköztetünk, amiknek a végén nem feltétlenül a konszenzus a cél, de legalábbis a vita minden résztvevője az adott tárgykör több nézőpontból való ismeretével távozik, mint amennyivel érkezett. Olyan témákról lesz szó, amikről lehet beszélni. lehet vitázni, lehet nem egyetérteni, de csak és kizárólag úgy, ha rendelkezel védhető állásponttal, és hajlandó is vagy beszélni róla. Nem kérünk a félmondatos életbölcsességekből, és idézetes könyvekből szedett világmegoldásokból sem, mint például "az erősebb kutya baszik" és az "ahány ház, annyi szokás". Lesz szó olyan témákról is, amik a budai burzsuj szalonokban köpedelmesnek, alávalónak tűnnek, de az, aki nem hajlandó bepiszkolni a kezét (és az elméjét) az az értelmet árulja el. Ugyanis a legfelső kultúráról nem nehéz jókat mondani. Meg fogunk vitatni olyanokat is, amiktől a hipsztereknek a hajuk égnek áll, és merjük majd vállalni olyan módon a felelősséget a közérthetőség nevében az alsó rétegek kultúrájáért is, ahogy talán eddig még senki más. Remélem ti sem féltek képviselni ezt velem együtt. Ez nem azoknak a serege a csatában, akik egyetértenek, hanem azoké, akik tudják, hogy nem kell egyetértenünk, hogy felrángathassuk a - jelenleg a csatornákban ömledező szarkupacok alján lévő - közbeszédet, és megmutassuk, hogy miért is jó vitázni!